WassAlbertMűvelődésiKözpont

„hagyományt örökíteni és a jövőt szolgálni”


Kisbéri Városi Könyvtár




Február 13-án nyitottuk meg Soós István gyűjteményéből rendezett gyufásskatulya tárlatunkat a művelődési központ kiállítóterében.

A megnyitón részt vettek fiatalok és idősek, képviselők és művészetbarátok egyaránt. A kuriózum számba menő kiállításon tematikus elrendezésben láthatóak a világ számos országából való gyufás dobozok. A tárlók aljában található magyar skatulyák a szocreál időszakát idézik. Valamennyi őrzi saját, tömör kis történetét, kreatív és fantáziadús szöveg- és képmegjelenítésben. A dobozokat vizsgálva feltárul szemünk előtt a múlt. Az a múlt, amely nem is volt olyan rég, Ahol az emberek tényleges szabadságuktól megfosztva a találékonyság és leleményesség útján fejezték ki önmagukat. Ahol az apró dolgokat is értékelték, mint például egy gyufásskatulya. Most, amikor az emberi szabadság szabadosságba fordult és az elme beszűkült, az ember már nem értékeli nem csak a kis, de a nagy dolgokat sem. Már nem fontosak az apró örömök, felszínessé váltunk. A gyufás dobozok a történelem egyik korszakát merevítik ki, mintha figyelmeztetnének minket, itt az ideje, hogy reflektáljunk saját magunkra és a korszakra, amiben élünk.

A művelődési központ sok szeretettel várja mindazokat, akik kíváncsiak egy kis ön- és korszakelemzésre, na és persze azokat, aki gyönyörködni szeretnének a kiállítás anyagában.

Megtekinthető február 28-ig az intézmény nyitvatartási ideje alatt!

H. A.

A 24 órában is megjelent egy cikk a kiállításról, a képre kattintva olvashatják el:

A megyei lapban, a 24 órában hosszabb cikk jelent meg a Kiskastély, vagyis a helytörténeti múzeum oldalépületében készülő, a régi kisbéri szakmákat feldolgozó kiállításról. Kattintson a képre az olvasható méretű cikkért!

kattintson rá

fotó1

A Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár szeretettel meghívja Önt és kedves családját, barátait

2014. január 23-án (csütörtökön) 17 órára a művelődési központ kiállítóterébe

a hellóGúta Polgári Társulás rendhagyó

Életatlasz című vándor fotókiállásának megnyitójára, amely a magyar kultúra napja keretén belül kerül megrendezésre.

Címke:
Himnusz.jpg

Ma van a magyar kultúra napja, annak emlékére, hogy 1823. január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz véglegesnek tekintett verzióját.

Kölcsey maga sem, és a kortársak sem említették a Himnuszt legfontosabb versei között. Sőt Kölcsey egy általa lebecsült lapba, az Aurórába küldte el versét, nem is keltett különösebb visszhangot. Minden bizonnyal Kölcsey halála és bontakozó kultusza is hozzájárult, hogy a Himnuszt egyre többen olvasták. Amikor Bartay Endre kitalálta, hogy német és angol mintára, a magyaroknak is legyen egy néphimnusza, nem Kölcsey műve jutott az eszébe. A Nemzeti Színház Vörösmarty Szózatának megzenésítésére írt ki pályázatot. Az Egressy Béni által megnyert pályázat után egy évvel új pályázatot tűztek ki, ekkor már Kölcsey Himnuszára kellett zenét írni. Csak a vers megszületése után 80 évvel merült fel először, hogy a megzenésített mű legyen Magyarország hivatalos nemzeti himnusza. Azonban a törvényjavaslat lekerült a napirendről, viszont a Himnusz népszerűsége tovább terjedt. Trianon hatására vált a mű lassabb és tragikusabb szólamúvá, pedig eredetileg optimizmust sugalló ritmusban játszották. 1981-ben a Hazafias Népfront kongresszusán Szokolay Sándor zeneszerző kezdeményezte a Himnusz terjesztését hanglemezen. Azt kérdezte: „Tudják-e, hogy Himnuszunk a világ egyetlen illegális nemzeti himnusza? Mert sohasem iktatták, nincs dokumentum arról, hogy vált hivatalos himnusszá. (…) A nép tette azzá.” Végezetül 1989. október 23-án került a politikai döntéshozók elé, akik kimondták, hogy immáron „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Így 166 évvel a vers születése után vált nemzeti himnuszunkká. Csakugyan különleges mű, hiszen több mint másfél évszázad szerves fejlődése tette azzá, ami ma.

(Forrás: Nyáry Krisztián)

Címke:
Wass Albert 2014.jpg

 

Wass Albert, erdélyi magyar író és költő 1908. január 8-án született ősi arisztokrata családba, amely 1047-ig vezeti vissza eredetét.

Lelkes vadász volt, szülőföldje hegyeihez mindig hű maradt. Az itt élő embereket rendkívüli módon szerette és tisztelte, ami kitűnik munkáiból is. Korán elkezdte írói karrierjét, első könyve, egy verseskötet 19 éves korában jelent meg. Az irodalmi sikert az 1934-ben megjelent A farkasverem című regény hozta meg számára, aminek köszönhetően Baumgartner- díjban részesült.

A háború szörnyűségei őt is érintették, mint alhadnagy Ukrajnába került a 9. Magyar Királyi Lovassággal. A hadseregben különböző beosztásokat látott el. A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem várta meg Észak- Erdély újbóli román elfoglalását 1945 tavaszán átlépte a nyugati határt, az emigrációt választotta. 1951-ig Németországban élt, majd az Amerikai Egyesült Államokban.

Magyarországon csak halála után fedezték föl, műveit a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt. Leghíresebb könyve a Kard és kasza. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult, A funtineli boszorkány  című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.

 

„Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz.”

Címke:
Disfatta.jpg

Emlékezzünk együtt hősi halottainkra, a II. magyar hadsereg idegen földben nyugvó katonáira. A doni áttörés napjának 71. évfordulóján, 2014. január 12-én 11 óra 15 perckor várjuk a kisbéri polgárokat az első világháborús emlékműnél a Nagyboldogasszony templom melletti téren.

Ünnepi beszédet mond Dr. Udvardi Erzsébet polgármester asszony.

Címke: