WassAlbertMűvelődésiKözpont „hagyományt örökíteni és a jövőt szolgálni”


Kisbéri Városi Könyvtár




Január 22. – A Magyar Kultúra Napja

erkel-himnusz.jpg

„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! - mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

Kölcsey Ferenc

Immáron 190 éve, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon szatmárcsekei magányában megírta Magyarország nemzeti himnuszát. Erre emlékezve, 1989-től fogva ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját január 22-én.

E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat:

  • Apáczai Csere János-díj
  • Brunszvik Teréz-díj
  • Éltes Mátyás-díj
  • Karácsony Sándor-díj
  • Kiss Árpád-díj
  • Németh László-díj
  • Szent-Györgyi Albert-díj

 

Magyarországnak a 19. századig nem volt hivatalos himnusza. A katolikus magyarság egyfajta néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének volt, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva című zsoltár. Ezek mellett a nemzeti összetartozást fejezte ki a – hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is.

Joseph Haydn 1797-ben Leopold Haschka versére megalkotta a Gott erhalte Franz den Kaiser kezdetű osztrák császárhimnuszt, amely az egész császárságban, így Magyarországon is hivatalos himnusszá vált. Az volt akkor is, amikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén befejezte a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét. A vers azonban csak öt évvel később jelent meg.

Bartay Andrásnak, a pesti Nemzeti Színház igazgatójának támadt az az ötlete, hogy az osztrákok Gott erhalteja, vagy a britek God save the Kingje példájára a magyaroknak is legyen néphimnusza. Az új nemzeti himnusznak nem csupán szépnek, zeneileg értékesnek, hanem a tömegek által is könnyen énekelhetőnek kellett lennie. A zsűri 1844. június 15-én hozta meg döntését. A nyertes Erkel Ferencnek az alkotása volt.  

A Himnusz eredetileg egyébként nem is volt olyan szomorú darab, mint ahogy ma ismerjük. Még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, majdhogynem mulatós ritmusú volt, a húszas években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.

„Miközben írtam, harangok zúgását hallottam.” – Erkel Ferenc

 

 

Összeállította: Hornung Anita

művelődésszervező

Címke: